Alig pár napja többen méltatták és köszöntötték 90.-ik születésnapja alkalmából Albert Ernő néprajzkutatót. Ma fájó szívvel búcsúzik Tőle közösségünk. Mi, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai megrendült szívvel veszünk végső búcsút volt kollégánktól, jelen kisfilmünkkel Őrá emlékezünk! Isten nyugtasson, Ernő bácsi, emléked megőrizzük!

Albert Ernő 1932. január 14-én született Csíkdánfalván, ahol az ő szavait idézve „még a hatvanas években is nagyon szívósan őrizték a hagyományokat, a népviseletben is. Én ebbe a világba, ebbe a környezetbe születtem bele. Nagy család volt a miénk.”Iskoláit szülőfalujában és Csíkszeredában végezte. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1954-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Egészen nyugdíjazásáig Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban tanított, amelynek igazgatója volt hosszú éveken át.

A székely népköltészet és népélet, valamint a cigány kultúra kutatásában és dokumentálásában elvégzett tudományos munkássága megkérdőjelezhetetlen, s joggal állíthatjuk, hogy Sepsiszentgyörgy egyik legmeghatározóbb személyisége volt. Hivatástudata és igényessége nem csak gyűjtéseiben mutatkozott meg, de az iskolában működtetett dalkörben, tánccsoportban, zenekarban és diáklapokban is. Vigyázó tekintettel, apai gondoskodással egyengette útját egykori diákjainak.

Munkásságát, életművét rangos kitüntetések, díjak támasztják alá: 2006-ban megkapta Sepsiszentgyörgy város Pro-Urbe díját, 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, 2017-ben a Kriza János Életműdíjat és 2 éve, 2020-ban a háromszéki kultúra területén kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként intézményünk Háromszék Kultúrájáért díját.