A 27 fős Százlábú csapatnak, Tőkés Zsolt és Edit diktálták a feszített tempót, a tét a szászcsávási cigány táncok megtanítása volt. Az 57 fős Százlábacskák csapata a Dél-alföldi ugrós táncokkal ismerkedett, a kézdivásárhelyi születésű Kádár Elemér és a Budapestről érkező Szabó Eszter jóvoltából. Az esti táncházak, a közös táncról és éneklésről szóltak, ahol kicsik és nagyok egyaránt megmutathatták rátermettségüket, kemény munkával megszerzett tudásukat.

A napi 5 órás tánctanítás mellett, a közösségépítő, csapatfejlesztő játékokra is került idő. A 4 játékmester kis csapatokat alkotott, úgy hogy mindegyikbe kerüljön nagy százlábú és kicsi százlábacska. A cél az ismerkedés, az „egy közösséghez tartozunk” érzésének a megerősítése volt. A nagyok példaértékűen figyeltek, vigyáztak, biztatták kis társaikat. A kicsik pedig szót fogadtak, őszintén felnéztek a tapasztaltabb társaikra, időnként a nagyobbak büntetéseit is készségesen átvállalva. Öröm volt nézni a százláb(ú)acskák közösségének alakulását, fejlődését.

A táncpróbákon és az esti táncházakban az élő zenét - a csíkszeredai Molnár Szabolcs és Kacsó Arnold prímások és Biró Imre bőgös, valamint a sepsiszentgyörgyi Szilágyi László és Horváth Tas brácsások - szolgáltatták. A tábor pénzügyi támogatói a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Kovászna Megye Tanácsa, a Communitas Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Lajtha László Alapítvány és a Combridge Kft. voltak, de köszönet illet minden szülőt, aki hiszi, hogy a hagyományápolás és az élményszerű közösségépítés, a jövő legjobb befektetése.