• Sajtó - 2010

  • 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6
  • 2010. június 7., hétfő: Közélet

    Néptáncosok a Perkőn– Iochom István

    Szombaton ötödik alkalommal szervezték meg Kézdiszentléleken a Szent István-kápolna alatti nyeregben a Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivált, melyen tizenhat, zömében székelyföldi, illetve erdélyi együttes több száz táncosa vett részt. A seregszemlét azzal a céllal szervezik meg immár ötödik éve, hogy lehetőséget teremtsenek a résztvevőknek, hogy a népzene, néptánc, népmese és népi játékok nyelvén is megtanulják ápolni és őrizni közös kultúránkat. Az egész napos rendezvény a perkői kápolnánál Csiby József helybeli római katolikus plébános kö¬szöntőjével, helytörténeti ismertetőjével, majd áldásával kezdődött. A hivatalos megnyitóra délben a szabadtéri színpadon került sor, ahol Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere és Jánosi József táncszakelőadó és koreográfus mondott beszédet, majd a gelencei Zernyealji tánccsoport fellépésével elkezdődött a seregszemle. A fesztivál külön színfoltját jelentették a moldvai Rekecsinből érkezett Veres hangyák táncosai, akik díszes népviseletükkel hívták fel magukra a figyelmet. A tíz együttes fellépése utáni ebédszünetben a csernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület közreműködésével kézműves-foglalkozásokat — kötélverést, szalmafonást és karkötőkészítést — tanítottak a gyermekeknek. Népi gyermekjátékokat a kisbaconi Bodvaj és a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület vezetésével tanulhattak a kis táncosok, a népi birkózás hagyományos eszközeit a helybeli barantacsoport mutatta be. Az ötödik perkői seregszemle táncházzal és tábortűzzel ért véget.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. június 3., csütörtök

    Gyerek- és ifjúsági néptánctalálkozó a Perkőn

    Ha az időjárás az előrejelzések szerint alakul, akkor népzenétől lesz hangos, és népviseltbe öltözött leánykáktól és legénykéktől lesz tarka szombaton a Perkőtető, ahol immár ötödször rendezik meg a gyerek és ifjúsági néptáncegyüttesek találkozóját. Rossz idő esetén sem marad el a tánctalálkozó, mindössze beköltözik a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házba. A Kovászna Megye Tanácsa, a megyei művelődési központ, a kézdiszentléleki önkormányzat, a Communitas Alapítvány és a kézdivásárhelyi Vigadó társszervezésében tető alá hozandó folklórtalálkozóra az idén tizenhat csapat jelentkezett be, a hazaiakat leszámítva még négy megye képviselteti magát: Kolozs, Maros, Hargita és Bákó. A táncosok száma majdnem eléri az ötszázat, ízelítőül annyit, hogy látunk majd műsoron felcsíki, moldvai, mezőségi, erdővidéki, korondi, nyárádmenti, széki, sóvidéki táncokat, gyerekjátékokat és legényavatót is. Az egésznapos rendezvény 10 órakor a táncegyüttesek felvonulásával kezdődik, majd 11.15-kor a perkői kápolnánál Csiby József plébános hirdet igét. Ezt követően Balogh Tibor polgármester és Jánosi Jóska tánc - szak előadó, koreográfus nyitja meg a rendezvényt. A műsor első felében a gyerekegyüttesek lépnek színpadra. A sort a gelencei Zernye nyitja, itt mutatkozik be a csernátoni Szakajtó is, valamint a polyáni Tisztás és a kézdivásárhelyi Harmatfű is. Fellép ezenkívül a kézdiszentkereszti, a torjai iskolák és az Apor Péter Líceum tánccsoportja, a zabolai Gyöngyharmat, és külön színfoltját képezi a műsornak a rekecsini Veres hangyák produkciója. Délután 15 és 17 óra között hoszszabb ebédszünetet tartanak, amely alatt a Csiporkázó Játszóház Egyesület tagjai a kötélverés, karkötőkészítés és szalmafonás alapjait tanítják. A tetőn felállított sátrakban népi mesterek – mézeskalács-árustól a hangszerkészítőig, fajátékostól a tűzzománcosig – kínálják vásárra munkáikat. A gidófalvi Csillagőrzők barantabemutatót tartanak, akinek kedve kerekedik, megtanulhatja a botforgatást, a karikás ostor használatát, de elsajátíthat néhány hagyományos botbirkózás- elemet is. Ezzel egyidőben a Bodvaj Egyesület, a Perkő néptáncegyüttes és a ZöldNap Egyesület népi gyermekjátékokat tanít a kicsiknek. A táncműsor 17 órától az Ördögborda és Elevenek előadásában felcsíki táncrenddel folytatódik. Őket követően a sepsiszentgyörgyi 100 lábú mutatja meg, mit tanult Virág Imolától és Endrétől. Láthatjuk majd a Maros művészegyüttes utánpótlását, a Napsugárt, majd a csíkszeredai Borsikát és a házigazda Perkőt. Akik a sok táncelőadás után kedvet kapnak a mulatozáshoz, 19.30- tól kezdődően kiélhetik vágyaikat egy tábortűz körül megtartandó táncház keretében, ahol főként moldvai, felcsíki, mezőségi talpalávalót húznak.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. május 31., hétfő: Közélet

    Huszártoborzó Felső-Háromszéken– Iochom István

    A Kovászna Megyei Turisztikai Egyesü¬let és a gidófalvi Csillagőrző Egyesület első alkalommal szervezte meg hét végén, szombaton és vasárnap a nagy érdeklődéssel kísért huszártoborzót Felső-Háromszék kilenc településén a megyei és kézdiszéki önkormányzatok támogatásával. A huszárok, fúvósok, táncosok és zenészek a verbuválás százhatvankét éves hagyományát elevenítették meg, a középkortól a XIX. századig a verbuválás (toborzás) az új tagok bevonásának egyik módját jelentette a hadseregben. A mostani hagyományőrző toborzáson látható volt mind a huszáros elegancia, mind a katonás fegyelem, persze mindez jó kedvvel, dallal kísérve. A szervezők szerint a másfél nap alatt több mint hatezer emberrel találkoztak. A huszártoborzón több mint ötven gidófalvi, illyefalvi, bodoki, sepsibükszádi, csíksomlyói, székelyudvarhelyi, gyergyói, ká¬szoni, csíkszéki Mátyás huszár és a magyarországi Vácról érkezett lovas és gyalogos huszár vett részt, tette meg lóháton, szekéren vagy más járművel a közel hatvan kilométeres utat. A toborzó megnyitóján Györffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke is részt vett. Minden olyan településen, ahol toboroztak, a polgármester, illetve alpolgármester fogadta, köszöntötte őket, és szalagot tűzött a megyezászlóra. A huszártoborzót Tamás Sándor megyeitanács-elnök lóháton járta végig. A huszártoborzó szombaton reggel szimbolikus módon éppen a kézdivásárhelyi egykori altisztképző katonai nevelde épülete előtt kezdődött, ahol Balázs Antal sepsiszentgyörgyi ny. tanár és vőfély a Gergely Zoltán által irányított kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes táncosai segítségével az első toborzási ceremóniát is megtartotta. Vélhetően a korai időpont miatt a céhes városban volt a legkevesebb érdeklődő. ,,Hazánk védelmére éljünk ezen alkalommal, mellyel élni minden honfitársunknak kötelessége. Nyílt karokkal várjuk tehát azon barátainkat, akik velünk e üdvös célra egyesülni kívánnak" ― hangzott el a toborzó szövegében. ,,Hazánk és magyarságunk védelmére utolsó csepp vérünkig készek vagyunk" ― mondták az újoncok esküjükben. Innen a hagyományőrzők énekszóval az első szekéren ülő tanulók klubja fúvószenekarával az élen Kézdiszentlékek felé indultak, ahol a Porond nevű falurészen levő parkban népes érdeklődő várta és fogadta őket. A házigazdák pálinkával, vízzel és kaláccsal kínálták meg a vendégeket, akik első nap még Kézdiszentkereszten, Esztelneken, Kézdialmáson, Alsólemhényben és Bereckben ismételték meg a toborzási szertartást, Bélafalván, ahol a Tuzson János Hagyományőrző Egyesület tagjai fogadták őket, csak negyed órára álltak meg, és ez idő alatt megkoszorúzták a Nyergestető hősének az iskola falán található domborművét. Kézdivásárhely kivételével ― ahol furcsa módon még egy pohár vízzel sem kínálták meg a huszárokat ― minden érintett községben szilvapálinkával, kaláccsal, köszöntővel, tánccal és énekszóval fogadták az elfáradt huszárokat. Esztelnekről a hirtelen érkező zápor miatt több mint egyórás késéssel indulhattak tovább Kézdialmás felé. Az első nap Bereckben toborzással, a művelődési központban hajnalig tartó huszárbállal és hat újonc avatásával zárult. A huszárbálon fellépett a László Attila által vezényelt, 1921-ben alakult sepsiszentgyörgyi magyar férfidalárda. Tegnap reggel a huszárok kipihenten indultak tovább Gá¬bor Áron szülőfalujából Kézdimartonos irányába, ahonnan Ozsdolán és Hiliben áthaladva kétórás késéssel érkeztek meg Gelencére, ahol a Jancsó Benedek-iskola melletti téren több száz fős tömeg fogadta. A téren a huszártoborzó a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. Ezt követően a művelődési otthon nagytermében Tamás Sándor és dr. Ká¬dár László hagyományőrző huszárkapitány emléklapot és -érmét adott át az összes résztvevőnek és támogatónak, elmondva azt is, hogy a következő években is megszervezik a huszártoborzót.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 31., hétfő: Mi, hol, mikor?

    Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivál

    Szombaton 5. alkalommal rendezik meg a Perkő gyermek- és ifjúsági néptáncfesztivált Kézdiszentlélek mellett, a Perkő-tetőn (kedvezőtlen időben Kézdivásárhelyen, a Vigadó nagytermében). A program: 10 órakor a táncegyüttesek felvonulása a Perkőre, 11.15-kor igehirdetés és helytörténeti ismertető a kápolnánál Csiby József kézdiszentléleki katolikus pap vezetésével, 11.45-kor a rendezvényt megnyitja: Balogh Tibor, Kézdiszentlélek polgármestere és Jánosi Jóska táncszakelőadó és koreográfus, 12 órától a díszműsor első része (fellép a gelencei Zernyealji, a csernátoni Szakajtó, a zabolai Gyöngyharmat, a rekecsini Veres hangyák, a kézdivásárhelyi Harmatfű és Apor Péter Iskola, a bölöni Kékvirág, Györgyfalvi Tánccsoport és a Kézdiszentkereszti Iskola, valamint a Torjai Iskola tánccsoportja), 14.40-től kézműves-foglalkozások: kötélverés, szalmafonás, karkötőkészítés (a csernátoni Csiporkázó Játszóház közreműködésével), népi mesterek kiállításai, népi gyermekjátékok (a kisbaconi Bodvaj és a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesületek vezetésével), a népi birkózás hagyományos eszközeinek bemutatása (barantacsoport), lovas hintózás, 17 órától a díszműsor második része (fellép a balánbányai és csíkszentdomokosi Ördögborda és Elevenek, a sepsiszentgyörgyi Százlábú, a csíkszeredai Borsika, a kézdiszentléleki Perkő és a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes), 19.30-tól táncház és tábortűz.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 27., csütörtök

    Körkérdés HáromszÉKÜNkért

    Önkéntességre már nem lehet alapozni Kár lenne lemondani a kicsik számára is tanulságos a rendezvényről… Az Óriáspince-tetőn szervezett rendezvénnyel úgy jártunk, hogy egyik szemünk sírt, a másik kacagott. Mert jó érzés volt, hogy együtt lehettünk, de a távolmaradókat számba véve nem örülhettünk igazán. Körkérdéssel kerestük fel a falvak polgármestereit, hogy megkeressük a hiányosságok okát a jövőbeni rendezvények sikerének érdekében. Kérdéseinkre egyesek határozott véleményt fogalmaztak meg, de olyanok is voltak, akik elutasították a választ. Imre István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója elmondta, hogy már februárban kiküldtek a falvakba egy kérdőívet, azzal a szándékkal, hogy az elvárásokat és elképzeléseket figyelembe vehessék a szervezés során. Nemcsak arra a kérdőívre, de a márciusi levelükre sem érkezett egyetlen válasz sem. Sajnálja, hogy a falvak nagy része nem veszi észre a reklámban rejlő lehetőséget, de amíg még léteznek olyanok, akik partnerek ennek a szép ötletnek a kivitelezésében, addig a rendezvény fennmarad – szögezte le. Oláh Badi Álmos, Maksa polgármesterének véleményét idézzük: „Az idén bekövetkezett az, ami várható volt. Házigazdaként mindenkivel tartjuk a kapcsolatot, és ismerem a véleményüket. Már jó ideje mondogatják, hogy nem jönnek többet, mert nehéz összefogni az önkénteseket, akik anyagilag nincsenek érdekeltté téve. Szeretnénk javítani a helyzeten, ha tőlünk függne, mert számunkra ez a találkozó nagy erkölcsi nyereség. Éppen ezért kötelességemnek érzem jobbító szándékkal kimondani azt, hogy nem dughatjuk a homokba a fejünket tovább, mert nem lehet megelégedéssel nyugtázni a helyzetet.” A kökösi polgármester, Sánta Gyula kérdésünkre elmondta, két szekeret és egy tűzoltóautót szerettek volna bemutatni, a tervük azonban meghiúsult, mivel nem volt, amivel a helyszínre szállítsák a portékájukat. Kasléder József, Málnás polgármestere nem sokat kertelt, amikor rákérdeztünk a távollét hiányára. Helyteleníti, hogy a művelődési központ, annak ellenére, hogy külön költségvetéssel bír, egy alkalommal sem támogatott málnási programokat. A gidófalvi elöljáró, Berde József is panaszkodott, elégedetlen volt a tavalyi szervezéssel, azért döntöttek úgy, hogy idén távol maradnak, pedig lett volna bőven, amit a közönség elé tárjanak.Lukács Róbert, Lemhény polgármestere ugyanezen a véleményen van. Almás elöljárója, Molnár István részletesen kifejtette a távolmaradás okát. Jónak tartja az ötletet, azonban rámutatott: gyakorlatban arról van szó, hogy a falvakban nemsokára semmire nincs pénz, és örülnek, ha a helyben lebonyolítandó rendezvényekre sikerül kiszorítani a költségeket. A Pincetetőre fuvart kell biztosítani, meg kell győzni az embereket, hogy áldozzák fel a vasárnapjukat, és az előkészületekre is szánjanak időt. Illik őket megvendégelni, és valakinek ehhez ki kell nyitni a pénztárcát. A támogatóknak is egyre kevesebb pénzük van, és kérni kellemetlen feladat. Ezt kellene kiküszöbölni, és jövőre pénzt kiutalni, hogy mindenkit becsületesen honorálni lehessen – hangzott el többektől a javaslat.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. május 19., szerda: Közélet

    Grafikai seregszemle Sepsiszentgyörgyön– Farcádi Botond

    A képzőművészetnek nem csak hagyománya, hanem jövője is van Szé¬kelyföldön — szögezte le tegnap este a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtárban Kelemen Hunor művelődési miniszter, az első Székelyföldi Grafikai Biennále fővédnöke, miután Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója házigazdaként köszöntötte a grafikai seregszemlére beérkezett alkotásokból nyílt kiállítás látogatóit. A hagyományteremtő szándékkal útjára indított első grafikai szemlét — melynek szervezésébe a gyergyószárhegyi alkotóközpont mellett a három székelyföldi megye önkormányzata és a Kovászna Megyei Művelődési Központ is bekapcsolódott — a kezdeményezők vá¬rakozásait felülmúló érdeklődés jellemezte, 11 országból 693 alkotást küldtek be, ebből a zsűri 245-öt javasolt kiállításra. Vargha Mihály megnyitóbeszédében felidézte a háromszéki képzőművészet hagyományait, a Baász Imre teremtette iskolát, az Etna Alapítvány munkáját, melyeknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy nemzetközi szinten is fontos képzőművészeti centrummá nőtte ki magát. Hangsúlyozta: jóllehet a múzeum a hagyományok ápolásáról ismert, szeretnének változtatni ezen, és a hagyományokra építkezve a jelenbe, a jövőbe is eljutni. Kelemen Hunor művelődési miniszter hangsúlyozta: Székelyföld a képzőművészeten keresztül is meg tudja mutatni identitását. A közel hétszáz beérkezett alkotás több mint fele nem erdélyi, így a térség híre olyan országokba, régiókba is eljutott, ahol eddig nem hallottak róla, ezért Székelyföld identitásában is fontos szerepe lesz a képzőművészetnek. Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a zsűri egyik tagja technikailag igényesnek, lelkiségben változatosnak minősítette a beérkezett munkákat. A kiállítás megnyitóját követően a Tamási Áron Színházban adták át a díjakat, a gálán Harry Tavitian és Cserey Csaba dzsesszzenész is koncertezett. A három megyei önkormányzat képviselőinek köszöntője után a gyergyó¬szárhegyi központ hat alkotót díjazott. A három megyei önkormányzat képviselői egy-egy díjat adtak át, így Ma-ros Megye Tanácsának díját a kolozsvári Cristian Opriş, Hargita Megye Tanácsának díját a csíkszeredai Léstyán Csaba, Kovászna Megye Taná¬csának díját a budapesti Daradics Árpád vehette át. Az első grafikai szemle fődíját, a budapesti Fürjesi Csaba kapta Születés című alkotásáért.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 18., kedd: Közélet

    Székelyföldi grafikai seregszemle– Páljános Mária

    Hargita, Kovászna és Maros Megye Tanácsa, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Alkotóközpontja idén első alkalommal szervezte meg a Székelyföldi Grafikai Biennálét. A három megye együttműködésének köszönhetően egy helyi kezdeményezésű rendezvény nemzetközi szintűvé nőtte ki magát: a tizenegy országból érkezett alkotásokból a zsűri által kiválasztott 245 tekinthető meg a ma nyíló kiállításon. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában 18 órakor a megnyitón köszöntőt mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a tárlatot megnyitja Siklódi Zsolt, a rendezvény kurátora és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. A színház nagytermében 19 órától díjátadó gála Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, a szervezők és a támogatók képviselőinek részvételével. A gála Harry Tavitian és Cserey Csaba koncertjével zárul.
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 10., hétfő

    Ifjaktól volt hangos a város–Kustán Magyari Attila

    Véget értek a Háromszéki Diáknapok Egyes csapatok fölöttébb kreatívnak bizonyultak Csütörtökön kezdődött, szombaton ért véget a háromszázhúsz diákot megmozgató hatodik Háromszéki Diáknapok. A hagyományos vetélkedősorozat idei kiadásán számos, már ismert versenyszám várta a jelentkezőket, emellett meglepetésekkel is készültek a szervezők. A pénteki déli lármás felvonulás a négyes kilométerkőig vezetett, ahol borús ég alatt, de vidáman versengtek egymással. Felsorolni is nehéz volna az ötletes megmérettetéseket, amivel a jelentkezők szembesültek, de érdemes megemlíteni a hagyományos gyűjtőakciót, ahol idén olyan rendszámtáblákat kellett lefényképezni, amelyek nem helyi vagy bukaresti jelzésűek, emellett minél több sörösüveg-címkéket is be kellett gyűjteni. A verseny első helyezettje a Ra(i)nbo(w) csapat lett, a második a can`t HolD us dowN - H.D.N, harmadik a korábbi években élen járó CsodaszarW.
    Forrás: Székely Hírmondó
  • 2010. május 10., hétfő: Közélet

    Szivárvány 340 színnel (Háromszéki diáknapok)– Demeter J. Ildikó

    Valóságos szellemi tűzijátékot kínáltak — inkább csak egymásnak, de ez valószínűleg így van jól — a háromszéki középiskolások a csütörtöktől szombatig tartó diáknapokon. A rendezvény mindig több és másabb az előző évinél, idén volt is olyan résztvevő, aki kicsit zsúfoltnak találta a programot, de az biztos, hogy élménydúsabb szórakozást nehezen lehetett volna kitalálni ennek a sokat szidott korosztálynak, amely azonban három napig sziporkázó bőséggel ontotta az ötleteket, és ezalatt egyetlen rosszkedvű arcot sem lehetett látni. A vesztesek között sem. Három nap alatt 340 tizenéves, azaz 17, egyenként húszfős csapat szállt versenybe, és küzdötte át magát 47 különféle, izmokat, ismereteket és rejtett erőket is megmozgató megmérettetésen — pusztán azért a címért-rangért, hogy 2010-ben ők a legjobbak. Volt azért (jelképes) ajándék is, de nem ez számított. Hanem a hangulat. Ahogy ezek a nagy létszámú csoportok percek alatt kiötöltek egy-egy megoldást a leglehetetlenebbnek tűnő feladatokra (pl. ,,megépített idő", tessék ezzel valamit kezdeni), és képesek voltak lelkesen drukkolni az ellenfeleknek is — ámbár talán nem is lehet így nevezni a szomszédos osztály, iskola vagy város egyentrikós, zászlós, segítőkész küldöttségét. Legnehezebb dolguk mégis a szervezőknek lehetett — akik derékhadát a Regös ifjúsági és közművelődési egyesület, valamint a megyei művelődési központ munkatársai mellett szintén diákok alkották —, no meg a zsűri tagjainak: a teljesítmény bonyolultságát többezres pontszámok jelezték. A követelmények között a helyi jellegzetességekre is figyeltek, bár a csapatok többsége részben vagy egészben angol nevet választott. Az első, az idei győztes tehát a Ra(i)nbo(w) — ez Szivárványként sem lett volna rossz, második helyen végzett a can’t HolD us DowN — HDN (Nem tudsz legyúrni), harmadik lett a Csodaszarw, valamennyien sepsiszentgyörgyiek. A dévai vendégek nem jutottak a döntőbe, a Piszok simán nevű kovásznai csapat viszont nem csak vigaszként kapta a KOBAKÉ díjat, negyedikként végeztek, és a többiek biztatásából ítélve igen népszerűek... A sportszerűségért járó elismerést a Bubis Banzáj érdemelte ki, de végül mindannyian együtt ünnepeltek. Ma pedig újra az iskolapadban ülnek...
    Forrás: Háromszék Napilap
  • 2010. május 8., szombat: Örökségünk

    Ablakoló– Várallyay Réka

    A műemlékvédelmi világnap apropóján a háromszéki diákok számára szervezett rajzverseny több fiatalos kulturális versengésnél: a kezdeményezés arra az áldatlan állapotra próbálja ráirányítani a figyelmet, hogy hagyományos, stílusos épületeink homlokzatán, vidéki házakon megjelenő műanyag — termopán — ablakok teljesen megváltoztatják az ingatlanok arculatát, torzítják a településképet. Éppen ezért érdemes odafigyelni a háromszéki örökségvédők kezdeményezésére. Késő hegy alatt abrakolni... — szól a közmondás, utalva arra, hogy az utolsó pillanat már nem mindenre megfelelő. Vajon a hegy alatt ablakolás még elegendő eredményt hozhat? Erre kerestük a választ, amikor a műemlékvédelmi világnap (április 18.) alkalmából harmadízben rendeztünk 9—12. osztályos diákoknak rajzversenyt a megyei örökségvédelmi igazgatóság munkatársával, Magyarósi Imolá¬val, hogy a fiatalok figyelmét az épített örökség egy-egy szegmense felé irányítsuk. Látva a homlokzatok egyre nagyobb ütemű átalakítását és a még mindig fokozódó termopánőrületet, idén az ablakokra került a sor. (A Hargita megyei építészekkel nem beszéltünk össze: ők a világnap kapcsán ugyancsak az ablaktémát emelték ki fotópályázaton.) A versenyen három középiskola — a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium, a Plugor Sándor Művészeti Líceum, valamint a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium — csaknem hatvan diákja vett részt, meglepően szép eredménnyel. A Bod Péter Megyei Könyvtár díszterme megtelt cirádás, századfordulós, stukkódíszes városi ablakokkal, kis, falusi hatszemes nyílászárókkal, boronaházak aprócska réseivel... Egyesekben tükröződött az utca, másokban a szoba függönye fodrozódott, némelyek egész pontos képet adtak a vasalatokról is. Finom művű grafikák, festmények, sőt, egy közel életnagyságú gipszmű is készült. A díjakhoz a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja pénzjutalommal, a Kovászna Megyei Művelődési Központ könyvekkel járult hozzá. A verseny legnagyobb hozadéka a diákok számára nem is a jutalom és az oklevél, hanem a személyes megfigyelés élménye lehetett. Volt olyan pályamű, melynek ,,modelljét" a rajz elkészülte után nem sokkal műanyagra cseréltek, s ezt az alkotó kétségbeesve jelentette tanárának. Ugyancsak érzékennyé váltak a gyerekek Sepsiszentgyörgy szecessziós házainak díszes ablakkeretelésére is, együtt fedezve fel azt az igazságot, hogy minden a részletekben rejlik! Az örökségvédelmi nevelés jelentőségét nem kell hangsúlyoznom, azt is — a zenei neveléshez hasonlóan — valahol a születés előtti kilencedik hónap táján kell elkezdeni. Most, amikor a tizenéves gyerekek nagy része ide-oda csapódik, kapaszkodót keresve abban a sodró információáradatban, mely körülveszi, különösen fontos szilárd, értékalapú, közösségi programokat szervezni. Az év elején a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanáraival közösen elindítottuk régi álmunkat, a Háromszéki Értékvédők Csapatát. Kéthetente előadásokat, kirándulásokat, közös tevékenységeket szervezünk a diákoknak a székelyföldi örökség különböző területeivel kapcsolatosan. Szeretnénk, ha megismernék saját régiójukat, felelősséget éreznének értékeik megőrzése iránt. Nyáron a felsőcsernátoni haranglábat közös erővel, tábor keretében tervezzük helyrehozni, hogy valódi csapat alakulhasson ki az érdeklődőkből. A Református Kollégium tanrendjébe pedig, köszönhetően az igazgatóság pozitív hozzáállásának, Magyarósi Imola kérésére — és vezetésével — bekerült a műemlékvédelem-óra is. Kisebb eredmények tehát már vannak! De térjünk vissza ablakainkhoz. A világnapi eseménysorozatból a felnőttek sem maradhattak ki! A rajzkiállítás megnyitója után pár nappal, április 30-án került sor Sebestyén József kollégám (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Határon Túli Emlékek Osztálya) előadására, aki több évtizede foglalkozik a történeti ablakokkal. Az ablak funkcionális és átvitt értelmű megközelítése után rövid ablaktörténetre, majd a nemzetközi és hazai példákon keresztül — az előadó saját, gyönyörű fotóinak felhasználásával — a jelenlegi problémák gondolatébresztő bemutatására került sor. Az ablak a ház szeme, annak szeme fénye, a homlokzat jelentős része, megváltozásával csorbul az épület arculata. Történeti szerkezetei miatt az ablak szakmai tudásforrás és ,,adatbank" is egyben. A kidobott régi nyílászárók nagy része a mai műszaki igényeknek megfelelően javítható volna — praktikus tanácsokért lásd a www.ablakprofilok.hu honlapot —, nem is beszélve a ma már pótolhatatlan egykori faanyag minőségéről és a mesterségbeli tudásról. Érezték ezt mindnyájan a hallgatóság soraiban, mert a bemutató után csaknem egyórás beszélgetés, vita és közös megoldáskeresés következett Jakab Árpád, a történeti nyílászárók felújításával mesteri módon foglalkozó helyi műhely vezetője például a Brassó belvárosában észlelhető lehangoló folyamatokra hívta fel a figyelmet. A derék szászok 18. századi, csodálatra méltó precizitással készült nyílászáróit ugyanis nem elég, hogy nagy számban cserélik igénytelen megoldásokra, hanem még eltávolításukkor sem figyelnek oda értékeikre: előfordult, hogy az értékőrzők kérése ellenére láncfűrésszel darabolták fel a házból kidobott barokk kereteket. Egy másik példa: egy műemlék épület reneszánsz kőkeretét is elpusztította tulajdonosa az ablakszárnyakkal együtt. Látva mindezt, brassói civil szervezetek összefogásával és a megye anyagi támogatásával a kapuk megmentésére és helyreállítására idén program indult, melynek már vannak szép eredményei, épp a felszólaló mesternek köszönhetően. Az embernek fáj a szíve, ha belegondol, hogy mennyi érték pusztul el ,,felvilágosult" napjainkban is. Igaz, hogy Brassóban már közel sem azok élnek, akik a várost építették, így az ablakprobléma identitásbeli kérdésekhez is vezethet. (Kedves székelyföldiek, örökségünk itt még a saját kezünkben van, védjük, óvjuk minden apró részletét!) Fontos volna a szakképzés erősítése is, a történeti nyílászárókkal foglalkozó restaurátorok, asztalosok összefogása — és a gyengébbek továbbképzése, hogy legyen, aki szakszerű módon helyreállítja a régi szerkezeteket. A civil szervezetek jelen levő képviselői a média és a reklámok erejében, látványos, figyelemfelkeltő akciók indításában bíznának, hiszen ha lépten-nyomon a műanyag szigetelésre és az ablakcserére biztatják az egyszeri embert, nem fog fáradságos munkával komoly szaktudású asztalost keresni. Talán követendő volna településenként Nagyszeben példája is, ahol a belvárosi postaládákba jól áttekinthető kis szórólap került a megfelelő és elvetendő példák — ablakok helyreállítása, villanyórák elhelyezése, kapuk karbantartása stb. — fényképes bemutatásával, DA és NU feliratokkal. Végül felmerült, hogy Sebestyén József előadását románra is le kellene fordítani, és bemutatni, ahol csak lehet, mert a helyzet tragikus. Diákok, civilek, szakemberek, városvezetők, médiumok: össze kell fognunk, mert ebben van az egyedüli megoldás! Tegyünk meg mindent értékeink védelmében, és bízzunk abban: kinek Isten akarja, az ablakon is beveti!
    Forrás: Háromszék Napilap