-
2011. 06. 23.
200 éve született Kriza János - Jeles Napok Háromszéken
«« vissza
A Nagyajtán sorra kerülő rendezvény a következő program szerint zajlik:
10 órától: Rendkívüli tanácsülés (polgármesteri hivatal) – A program a Kovászna Megye Tanácsa által szervezett MEGYEJÁRÁS – Otthonunk Háromszék című körút része.
12 órától: Ünnepi istentisztelet, az unitárius templomban. Imát mond Nt. Pap Mária esperes és ünnepi prédikációt tart Ft. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök.
13.30 órától: Előadások és könyvbemutató, az Áldás Házában.
Előadást tartanak: Kríza Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia tagja - A Vadrózsák jelentősége az európai balladakutatásban - címmel és Kovács Sándor, teológiai tanár - Kriza János, a püspök – címmel. Ez után Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke bemutatja a VADRÓZSÁK című munka első kötetének hasonmás kiadását.
14.30 órától: Emlékünnepség Kriza János mellszobránál, a központi parkban. Az emlékünnepségen beszédet mondanak: Elekes Botond Áron, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkárságának kabinetfőnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, és Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere. A nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Daloskör ünnepi műsorát követően, az Áfonya citeraegyüttes kíséretében Kriza János mellszobrának megkoszorúzására kerül sor.
Az esemény szervezői:
Kovászna Megye Tanácsa
Kovászna Megyei Művelődési Központ
Kriza János Néprajzi Társaság
Nagyajta Polgármesteri Hivatala
Nagyajtai Unitárius Egyház
Kriza János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.):
néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
A neves gyűjtő és nyelvjáráskutató 1811. június 28-én született Nagyajtán. Torockón (1820-ban az algimnáziumba került), Székelykeresztúron (a felsőbb osztályokat 1825-től), Kolozsvárott (1829-től) tanult. Ugyanott végezte 1833-ban a bölcseletet és teológiát. 1833–35-ig akkori szokás szerint a jogot is hallgatta. 1835-től kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi tanulmányútra küldték Berlinben, ahol bölcseleti és hittani ismereteit gyarapította, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott.
Kriza János már kisdiák korában írogatott magyar és latin nyelvű verseket, kolozsvári kollégiumi éveiben az önképzőkör egyik vezetője volt. Friss népies hangú költeményei a Reményben, az Atheneumban, a Nemzeti Társalkodóban, a Vasárnapi Újságban, de külön kötetben is megjelentek. Az 1840-es évektől munkatársai bevonásával fáradhatatlanul gyűjteni kezdte a székelyföldi népköltészet termékeit. Két év múlva felhívást bocsátott közre a „Vadrózsák” című kötet megjelenését célzó előfizetésekre. A forradalom és szabadságharc, majd az azt követő Bach-korszak késleltette a gyűjtemény első kötetének kiadását, mely csak 1863-ban hagyta el a nyomdát. Megjelenését elsősorban gróf Mikó Imre anyagi támogatásának és Gyulai Pál szerkesztői közreműködésének köszönhette. A kötet népszerűségére jellemző, hogy napjainkig több kiadást ért meg, és anyagából számos antológia összeállítója merít. A második kötetet anyagiak híján nem jelentethette meg, így annak kéziratát a Magyar Tudományos Akadémiának ajánlotta fel. Az Akadémia vállalta a kézirat kiadását, és felkérte Krizát a szerkesztésre, aki alig fogott hozzá a munkához, tüdőgyulladást kapott, és 1875. március 26-án hirtelen elhunyt. Kolozsváron a Házsongárdi temetőbe helyezték örök nyugalomba.
Kriza püspökként megerősítette egyházának autonómiáját, az angol-amerikai testvéri kapcsolatok kiépítésén fáradozott, ugyanakkor a magyar társadalom sorskérdései is foglalkoztatták, melyeket elsősorban a népsors szemszögéből nézett. Egyházi beszédei a keresztény erkölcsről, gyakorlati életről, a tudomány és társadalom kérdéseiről szóltak. Vallotta, hogy a lelkésznek kötelessége, hogy írásaiban, prédikációiban az észnek erőt kezdeményezőkészséget, a léleknek pedig Isten békéjét adja, nyugalmat teremtsen.
Forrás: Nagyjaink 2011.