Ma számos leírás, szakirodalom áll a rendelkezésünkre, hogy megfelelő anyagkészletünk, eszköztárunk  legyen a felhasználáshoz. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy “élő “ tanulás útján sokkal hatékonyabb az ismeretszerzés, rendszerezés és nem utolsó sorban hitelesebb olyan tanároktól tanulni, akik maguk úgy élnek, hogy életvitelükkel közvetítik a hagyományápolást.   
Tudjuk, hogy a gyermekek mozgásfejlődésének elengedhetetlen feltétele a nagymozgások gyakorlása, fejlesztése. Ez a folyamat tanuláson alapul, amelynek ma Romániában kevés szervezett formája van az oktatási intézményekben, óvodákban iskolákban, tánccsoportokban.
Az oktatóképzésen részt vevő hallgatóság részéről  egyértelműen megfogalmazódott, hogy folytatásként, sokkal egységesebb és ezáltal hatékonyságában messzebbre jutó néptánc tanítás-módszertani fejlesztésre lenne szükség megyei szinten, illetve az érdeklődési kört ki lehetne bővíteni Székelyföld illetve Erdély más területeinek bevonásával is.   
Az így megszerzett tudást a táncoktatók nagyobb sikerrel kamatoztathatnák Kovászna megye, illetve a tágabb székely és erdélyi környezetben, megteremtve az alapot a táncos szokások és a néptánc identitásnövelő hasznosításához. Mindezeken felül a megváltozott életformával párhuzamosan sikerülne életszerűvé változtatni a jelenleg kifutóban lévő táncos örökséget, a zenei, és énekes hagyománnyal együtt, és kaput nyitva az egyéb, a népélethez is kapcsolódó, de nem kimondottan a táncos műformához kapcsolódó egyéb szokásokhoz.