Dózsa György (Dálnok, 15. század második felében ? – 1514. július 20.) az 1514-i parasztfelkelés vezére.

Nándorfehérváron lovaskapitányként szolgált, ott 1514. február 28-án párviadalban megölt egy török vitézt, melynek köszönhetően a király címerrel tüntette ki. A Bakócz Tamás által meghirdetett török elleni keresztes hadjárat vezérének jelölték. Az általa létrehozott sereg antifeudális népi erők gyülekezetévé vált. II. Ulászló király Knin ostromára küldte, majd május 15-én a toborzást megtiltotta, Dózsa ezt követően Ceglédre ment, ahol május 18-án tartott beszédében és ugyanott kiadott kiáltványában nyíltan a feudális rend megdöntésére szólította fel seregét. Mezőtúron és Békésen át dél felé vonult, amikor Báthori István vezetése alatt álló sereggel május 26-án Nagylaknál megütközött. Döntő csapást mért az urak csapatára, a kezébe került Csáky Miklós püspököt és Telegdi István kincstartót kivégeztette. Arad és Lippa bevétele után június 16-án megkezdte Temesvár ostromát, de a várat hosszú ostrom után sem tudta bevenni. Az időközben felvonuló nemesség csapataiból előbb alvezére szenvedett vereséget, majd július 15-én Szapolyai János vezetése alatt gyülekező fősereggel szemben Temesvárnál is csatát vesztett. Sebesülten fogságba esett és Szapolyai szörnyű kínzások közepette kivégeztette.
(forrás: Nagyjaink – Háromszék jeles szülöttei, 2013)