• 2013. 02. 05.

    TANULÁS, TUDÁS, BOLDOGULÁS - nyertes pályamunkák

    «« vissza
  •     Azért éreztem
    szükségesnek a pályázati kiírás apró módósítását, mert így közelebb hoztam
    magamhoz (nyelvtanárként) e kérdésfeltevést: az idegen nyelv (a német nyelv)
    tanulására, tanítására reflektálok a továbbiakban.



        Saját iskolai,
    tanulási előmenetelemet erősen meghatározta az adott tantárgyat tanító
    pedagógus: lehetett az illető jó szakember, ha nem tudta a tantárgyat
    megszerettetni, és a tanórák is szárazak és unalmasak voltak...és tudok
    olyanról is, aki a tanuló bőre alá befészkelte magát, és örök életre szóló
    emlékeket, értékeket közvetített...



        A(z eredményes)
    tanulás ma már nemcsak mások által már feldolgozott ismeretek elsajátítását
    jelenti, hanem akár egy puzzle, számos apró darabból strukturálódik. Iskolás koromban
    sokkal inkább értékeltem azt a tanárt (és tantárgyat), aki a tanulásomra is és
    a viselkedésemre is figyelt, mint azt, aki ugyan jó szakember volt, de
    állandóan rágózott.



        Amikor tanulásról
    beszélünk, ez szorosan összefonódik a tanítás folyamatával, amely azt kívánja,
    hogy a pedagógus optimális módon adja át a tárgyi tudását, ahogyan az adott
    osztály (tanulócsoport) számára a legmegfelelőbb az eredményes elsajátításhoz
    és alkalmazásához. Vagyis a tanári mondanivalót (az információk tömkelegét)
    szembesíteni kell a diákok gondolkodásának fejlettségével, előismereteik
    szintjével és érdeklődési körükkel. Ha ez az én esetemben azt jelenti, hogy a
    focibajnokságokon kizárólag Bayer-München csapatának szurkolhatok...felőlem
    legyen. Diákjaim hajlamosak az általam tanított tantárgyat azonosítani
    lényemmel: ha német nyelvet tanítok, akkor német adókat nézek a tévében (RTL),
    kedvenc országom biztosan német nyelvterületen fekszik (Ausztria), és nagy
    valószínűséggel kedvenc együttesem is német (A Rammstein együttes nem a
    kedvencem).



                Hogyan
    tanulnék ma idegen nyelvet? Fogas kérdés... Kihasználva minden lehetőséget,
    ami a rendszerváltás előtt nem volt adott. Kitágult a világ mindenki számára
    azáltal, hogy nyitottunk nyugat felé...beszivárgott mindennnapjainkba  a világháló, és a televízió sem csak egy az
    államhatolom által ellenőrzött adást (csatornát) sugároz. Ezáltal azonban
    minden uniformizálódni látszik, a sok impulzus hatására mintha valami
    arcnélküliség települne ránk. Ebből mindenképp ki kell lépni, ki kell törni.



                A kérdésre válaszolva...azt hiszem,
    hogy úgy tanulnék (idegen nyelvet is), ahogy tanítják...jól-rosszul...és az
    önmagamnak felállított értékrendszer szerint (törekedjem arra, hogy a legkisebb
    jegyem nyolcas legyen, ha becsúszik egy rosszabb, azt minél hamarabb javítsam
    ki).



                Tanáraim egyben példaképeim is
    voltak. A különféle tanítási stratégiák mögül ők köszönnek vissza rám.
    Pályakezdő tanár koromban gyakran átgondoltam, előhívtam magamban az iskolai
    tanórákat, leporoltam és tanultam belőlük.Útmutatásnak szolgáltak akkor, amikor
    egy-egy fogalmat kellett tisztáznom, vagy egy nyelvtani szabályosságot
    megfigyeltetnem, esetleg valamivel fel kellett dobnom a tanóra hangulatát.



    Új módszerekkel,
    stratégiákkal állandóan kísérletezve építettem és építem a mai napig is ki a
    saját tanítási rendszeremet: kihasználva a párhuzamos osztályok által nyújtott
    lehetőségeket. Ami bevált az egyik osztályban, nagy valószínűséggel, hogy
    sikert arat a másik helyen is, ha jól tálalom és figyelem a diákok minden apró
    rezdüléseit.



                Tanulásom így szorosan összefüggne a
    tanítással, ezért most inkább annak boncolására vállalkozom.



                Hogyan
    tanítanék (idegen, német nyelvet)? Idealisztikus, utopisztikus elveimet
    sutba vetve azt felelném, hogy úgy, ahogy most is...de csak azért, mert a
    közeljövőben nem látok változást e téren. Azonban, ha volna rá módom, hogy
    átalakítsak, akkor az alábbi nézőpontokat venném figyelembe:




    1. Kevesebb létszámú osztályokkal
      dolgoznék, esetleg a nagylétszámú osztályokban a tanulókat csoportokra
      osztanám, hogy differenciáltan is tudjak a tanulókra figyelni.
    2. Minőségi tankönyvcsaládból tanítanék
      egy cikluson (4 éven ) keresztül, amelyet a tanintézmény bíztosítana (a
      tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet is, nem beszélve a tanári
      kézikönyvről és cédékról). Az iskola állományát képezné cédélejátszó is,
      amin nem kell más szakosokkal osztozni és amit nem otthonról cipelek
      szélben-esőben-hóban...az autóbuszon.
    3. A szókincsfejlesztés és az olvasási
      készség fejlesztése közben sort kerítenék a játékosságra. A hétköznapok
      szürkeségét, monotoníáját játékossággal színezném ki, hiszen a mai
      diákoknak számtalan és változatos impulzusra van szükségük...ezért az
      oktatás „monotoniájához” hozzátartozna a csoportjáték (mint a Memory és az
      Activity...vagy a keresztrejtvényfejtés)
    4. Minden tanulói asztalon lenne szótár (a
      könyvtári állományból), amelynek használatát tanítási-tanulási folyamat
      közben sajátítják el a diákok.
    5. A felmérőlapok/feladatlapok/tesztek
      sokszorosítása sem lenne gond...ez a lehetőség adott és biztosított volnaa
      tanév során a pedagógusoknak. A helyesen megoldott feladatokra különféle
      üzenetekkel ellátott matricákat (és nem lehúzósokat) ragasztanék,
      pecséltelnék.
    6. Az iskola idegen nyelvű
      könyvtárállományát bővíteném, hogy diákjaim a népszerű Thomas Brezina
      könyveket eredetiben is olvassák a Grimm testvérek meséi mellett és ne a
      világhálóról töltsék le...
    7. Valamilyen módon tehermentesíteném a
      pedagógusokat (pl. Az adminisztrációra kevesebb időt szánnék stb.)
    8. A kezdő pedagógus rutintalan
      szervezéséből fakadó nehézségeit nemcsak jó szóval enyhíteném, hanem
      valamiféle mentor-programot is létrehoznék.
    9. A kiemelkedő teljesítményű diákokkal
      foglalkozó, azokat támogató/felkaroló pedagógusokat anyagilag is
      támogatnám egy erre a célra létrehozott alapból (tanárokat, diákokat
      egyaránt).
    10. Az osztálymunka szervezésén is
      változtatnék,a  frontális munka
      helyett előtérben helyezném a csoportmunkát, pármunkát és egyéni
      tevékenységet.
    11. A tanulókat nemcsak szummatív formában
      minősíteném, hanem félévente írásban is beszámolnék tanulmányi
      előmenetelükről.

        Végszó
    helyett egy Popper Pétertől vett idézettel zárnám soraimat, hisz mindennapjaim
    e sorok jegyében telnek: „Az önmagával
    vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges,
    sőt! – belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a változás
    és a változtatás igényéből fakadnak.” (A belső utak könyve, Saxum Kiadó,
    2009)  
        A sok küzdelem és szélmalomharc ellenére,
    úgy érzem, hogy a pedagógusi pályán jól boldogulok, hisz osztályfőnök, színész,
    pszichológus, rendezvényszervező, nyomozó, takarítónő, játékszervező, önkéntes,
    szponzor, kultúrattasé és szakember vagyok egy személyben. 
    Ki mondhatja el magáról ugyanezt?! 

  •