
-
2013. 02. 05.
TANULÁS, TUDÁS, BOLDOGULÁS - nyertes pályamunkák
«« vissza - Kevesebb létszámú osztályokkal
dolgoznék, esetleg a nagylétszámú osztályokban a tanulókat csoportokra
osztanám, hogy differenciáltan is tudjak a tanulókra figyelni. - Minőségi tankönyvcsaládból tanítanék
egy cikluson (4 éven ) keresztül, amelyet a tanintézmény bíztosítana (a
tankönyvet és a hozzá tartozó munkafüzetet is, nem beszélve a tanári
kézikönyvről és cédékról). Az iskola állományát képezné cédélejátszó is,
amin nem kell más szakosokkal osztozni és amit nem otthonról cipelek
szélben-esőben-hóban...az autóbuszon. - A szókincsfejlesztés és az olvasási
készség fejlesztése közben sort kerítenék a játékosságra. A hétköznapok
szürkeségét, monotoníáját játékossággal színezném ki, hiszen a mai
diákoknak számtalan és változatos impulzusra van szükségük...ezért az
oktatás „monotoniájához” hozzátartozna a csoportjáték (mint a Memory és az
Activity...vagy a keresztrejtvényfejtés) - Minden tanulói asztalon lenne szótár (a
könyvtári állományból), amelynek használatát tanítási-tanulási folyamat
közben sajátítják el a diákok. - A felmérőlapok/feladatlapok/tesztek
sokszorosítása sem lenne gond...ez a lehetőség adott és biztosított volnaa
tanév során a pedagógusoknak. A helyesen megoldott feladatokra különféle
üzenetekkel ellátott matricákat (és nem lehúzósokat) ragasztanék,
pecséltelnék. - Az iskola idegen nyelvű
könyvtárállományát bővíteném, hogy diákjaim a népszerű Thomas Brezina
könyveket eredetiben is olvassák a Grimm testvérek meséi mellett és ne a
világhálóról töltsék le... - Valamilyen módon tehermentesíteném a
pedagógusokat (pl. Az adminisztrációra kevesebb időt szánnék stb.) - A kezdő pedagógus rutintalan
szervezéséből fakadó nehézségeit nemcsak jó szóval enyhíteném, hanem
valamiféle mentor-programot is létrehoznék. - A kiemelkedő teljesítményű diákokkal
foglalkozó, azokat támogató/felkaroló pedagógusokat anyagilag is
támogatnám egy erre a célra létrehozott alapból (tanárokat, diákokat
egyaránt). - Az osztálymunka szervezésén is
változtatnék,a frontális munka
helyett előtérben helyezném a csoportmunkát, pármunkát és egyéni
tevékenységet. - A tanulókat nemcsak szummatív formában
minősíteném, hanem félévente írásban is beszámolnék tanulmányi
előmenetelükről.
Azért éreztem
szükségesnek a pályázati kiírás apró módósítását, mert így közelebb hoztam
magamhoz (nyelvtanárként) e kérdésfeltevést: az idegen nyelv (a német nyelv)
tanulására, tanítására reflektálok a továbbiakban.
Saját iskolai,
tanulási előmenetelemet erősen meghatározta az adott tantárgyat tanító
pedagógus: lehetett az illető jó szakember, ha nem tudta a tantárgyat
megszerettetni, és a tanórák is szárazak és unalmasak voltak...és tudok
olyanról is, aki a tanuló bőre alá befészkelte magát, és örök életre szóló
emlékeket, értékeket közvetített...
A(z eredményes)
tanulás ma már nemcsak mások által már feldolgozott ismeretek elsajátítását
jelenti, hanem akár egy puzzle, számos apró darabból strukturálódik. Iskolás koromban
sokkal inkább értékeltem azt a tanárt (és tantárgyat), aki a tanulásomra is és
a viselkedésemre is figyelt, mint azt, aki ugyan jó szakember volt, de
állandóan rágózott.
Amikor tanulásról
beszélünk, ez szorosan összefonódik a tanítás folyamatával, amely azt kívánja,
hogy a pedagógus optimális módon adja át a tárgyi tudását, ahogyan az adott
osztály (tanulócsoport) számára a legmegfelelőbb az eredményes elsajátításhoz
és alkalmazásához. Vagyis a tanári mondanivalót (az információk tömkelegét)
szembesíteni kell a diákok gondolkodásának fejlettségével, előismereteik
szintjével és érdeklődési körükkel. Ha ez az én esetemben azt jelenti, hogy a
focibajnokságokon kizárólag Bayer-München csapatának szurkolhatok...felőlem
legyen. Diákjaim hajlamosak az általam tanított tantárgyat azonosítani
lényemmel: ha német nyelvet tanítok, akkor német adókat nézek a tévében (RTL),
kedvenc országom biztosan német nyelvterületen fekszik (Ausztria), és nagy
valószínűséggel kedvenc együttesem is német (A Rammstein együttes nem a
kedvencem).
Hogyan
tanulnék ma idegen nyelvet? Fogas kérdés... Kihasználva minden lehetőséget,
ami a rendszerváltás előtt nem volt adott. Kitágult a világ mindenki számára
azáltal, hogy nyitottunk nyugat felé...beszivárgott mindennnapjainkba a világháló, és a televízió sem csak egy az
államhatolom által ellenőrzött adást (csatornát) sugároz. Ezáltal azonban
minden uniformizálódni látszik, a sok impulzus hatására mintha valami
arcnélküliség települne ránk. Ebből mindenképp ki kell lépni, ki kell törni.
A kérdésre válaszolva...azt hiszem,
hogy úgy tanulnék (idegen nyelvet is), ahogy tanítják...jól-rosszul...és az
önmagamnak felállított értékrendszer szerint (törekedjem arra, hogy a legkisebb
jegyem nyolcas legyen, ha becsúszik egy rosszabb, azt minél hamarabb javítsam
ki).
Tanáraim egyben példaképeim is
voltak. A különféle tanítási stratégiák mögül ők köszönnek vissza rám.
Pályakezdő tanár koromban gyakran átgondoltam, előhívtam magamban az iskolai
tanórákat, leporoltam és tanultam belőlük.Útmutatásnak szolgáltak akkor, amikor
egy-egy fogalmat kellett tisztáznom, vagy egy nyelvtani szabályosságot
megfigyeltetnem, esetleg valamivel fel kellett dobnom a tanóra hangulatát.
Új módszerekkel,
stratégiákkal állandóan kísérletezve építettem és építem a mai napig is ki a
saját tanítási rendszeremet: kihasználva a párhuzamos osztályok által nyújtott
lehetőségeket. Ami bevált az egyik osztályban, nagy valószínűséggel, hogy
sikert arat a másik helyen is, ha jól tálalom és figyelem a diákok minden apró
rezdüléseit.
Tanulásom így szorosan összefüggne a
tanítással, ezért most inkább annak boncolására vállalkozom.
Hogyan
tanítanék (idegen, német nyelvet)? Idealisztikus, utopisztikus elveimet
sutba vetve azt felelném, hogy úgy, ahogy most is...de csak azért, mert a
közeljövőben nem látok változást e téren. Azonban, ha volna rá módom, hogy
átalakítsak, akkor az alábbi nézőpontokat venném figyelembe:
Végszó
helyett egy Popper Pétertől vett idézettel zárnám soraimat, hisz mindennapjaim
e sorok jegyében telnek: „Az önmagával
vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges,
sőt! – belső küzdelmei éppen az egészségéből, problémabelátásából, a változás
és a változtatás igényéből fakadnak.” (A belső utak könyve, Saxum Kiadó,
2009)
A sok küzdelem és szélmalomharc ellenére,
úgy érzem, hogy a pedagógusi pályán jól boldogulok, hisz osztályfőnök, színész,
pszichológus, rendezvényszervező, nyomozó, takarítónő, játékszervező, önkéntes,
szponzor, kultúrattasé és szakember vagyok egy személyben. Ki mondhatja el magáról ugyanezt?!